A suliba más nagyon nem is történt. Délután még gyorsan haza ugrottam enni és már mentem is táncra. Most Bendi nagyon hajt minket, mert a hétvégén lesz egy jótékonysági bál és ott lépünk fel. Az óra végére teljesen lefáradtam öt előtt mikor kimentem Gábor elé, hívott Patrik.
^˘^ Szija drága bátyókám!
^˘^ Szia figyu nem is tudom, hogy kezdjem.
^˘^ Hát sztem az elején kellene.
^˘^ Be kellene jönnöd a korházba, mert anyunak autó balesete volt és most bent
fekszik.
^˘^ Jó de mi baja van? Jól van? És hogy történt?
^˘^ Még én sem tudok mindent, nem rég jöttem! Küldjek neked egy taxit? Vagy
inkább menjek el érted?
^˘^ Egyiket sem kell, majd megkérem Gábort, vigyen be, úgyis jön értem. Patrik,
ugye meg fog gyógyulni?
^˘^ Remélem, de siess. Szia!
^˘^ Oké majd ott talizunk.- mikor letettem a telefont addigra már Gábor is ide ért elém. Gyorsan elhadartam neki, hogy mi történt és hogy vigyen be a korházba. Mikor beértünk egy nővért meg kérdeztünk, hogy hol fekszik anyu, és azt mondta, hogy a másodikon az intenzíven. Ekkor már kezdtem félni. Mi van, ha vmi súlyos baja van? Mikor felértünk Gáborral csak azt láttam, hogy Patrik az orvossal beszél a folyosón és utána leült a székre és csak sírt. Nem tudtam, hogy mit csináljak, most oda merjek menni? Biztos vmi rosszat mondott neki az orvos. Gábor egyre jobban szorította a kezem, rá néztem és magához húzott. Megkértem, hogy menjen oda Patrikhoz és kérdezze meg, hogy mit mondott neki az orvos. Utána beszélt Patrikkal és mikor visszajött csak annyit mondott, hogy anyu elment. Megölelt és én csak sírni tudtam. Már majdnem összeestem, de Gábor erősen szorított és nem engedett el. Nem tudtam megszólalni se, csak sírtam és sírtam. Gábor leültetett egy székre és oda ment Patrikhoz gyorsan beszéltek és fél perc múlva már Gábor ott állt előttem.
- Gyere Nuria. Haza viszlek.
- De én nem akarok haza menni. Én anyu mellett akarok maradni, hátha felébred.
- Nuria, ő már nem fog felébredni.
- De ő erős asszony és fel fog ébredni és felépül majd. Én tudom.
- Nuria.... ő meghalt.
- Nem, nem halt meg.- és Gábor nyakába ugrottam és nem akartam őt elengedni és ő is csak szorított. Nem akartam elfogadni, hogy anya meghalt. Hisz az nem lehet, ő nem hagyhat el engem.
2007. 05. 21.
Egy hét telt el anyu halála óta. A nővérem már szerdán jött is haza. Holnap lesz a temetés délután kettőkor. Patrik kivett a suliból, mivel Juliettel fogok élni Londonban. Más lehetőség nem volt, mert a nagyszüleim már nem élnek és anyu meg apu is egyke volt, ezért testvéreik sincsenek. Ebben az egy hétben semmit sem csináltam, csak a szobámban feküdtem. Gábor minden nap jött hozzám tegnap Dóri is meglátogatott. Tudom, hogy az élet megy tovább, de most míg ezt ki nem heverem addig azt szeretném ha megállna. Gábornak még nem mondtam el, hogy elköltözöm. Nem merem neki meg mondani. Nem elég, hogy mind két szülőm meghalt még azt a fiút is, aki a legfontosabb számomra még őt is elveszítem, de hát sajnos más megoldás nem volt. A házat is el fogjuk adni. Juliet már megbízott egy ingatlan ügynököt a ház eladásával. Azt mondta Gábor, hogy holnap egyre értem jön, és majd vele megyek a temetésre. Megmondta nekem, hogy mindenben mellettem lesz és, hogy segíteni fog nekem bármiben. Juliet nagyon ki van bukva, de próbál erősnek látszani Patrikkal együtt, de esténként hallom, ahogy a másik szobában sír. Mindenki azt mondja nekem, hogy maradjak erős és próbáljak meg túl lépni. Mintha ez olyan egyszerű lenne. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
