Mikor bementem a suliba eléggé nagyot csodálkoztam, mivel az egész suli olyan volt, mint az amerikai filmekben. Mindenki a folyosón dumált a haverjaival a szekrénye mellett. Mikor kimentem, az udvaron külön klikkek voltak, mint a bajos csajokban. Bent akkora volt az ebédlő, mint a régi sulimban a tornaterem kétszerese. Csak ámultam. De eszembe jutott, hogy meg kellene keresnem az osztálytermemet. Miközben mentem fel az egyik lépcsőn, még pom-pon lányokkal is találkoztam csapatban vonultak végig és mindenki csak őket nézte. A fiúk csak olvadtak, a lányok meg csak epekedtek, hogy bárcsak ők is ilyenek lehetnének. Sajnos az egyik csajnak véletlenül neki mentem.
- Jajj, bocsi. Nem direkt volt.
- Az engem különösebben nem érdekel, hogy direkt volt-e vagy nem. Csak tudjad, hogy hol a helyed csajszikám.- a kis talpnyalói meg röhögtek. Gondolom akkor megismertem a suli nagy (picsáit) menőit. Jól kezdődik ez a nap is. Remélem, hogy azért a többi ember nem ilyen nagyképű és bunkó. Negyed óra múlva megtaláltam a termemet, a 256-ost. Hát igen ebben a suliban 310 terem van. Eléggé nagy suli. Mikor bementem a terembe mindenki csak nézett engem, de senki nem kérdezte volna meg, hogy segíthet-e valamiben vagy hasonló. Úgy éreztem magam, mint egy majom az állatkertben. Inkább kimentem a terem elé. Gondoltam ott meg várom az osztályfőnökömet, mivel azt mondta Juliettnek, hogy majd első óra előtt oda jön hozzám és bemutat az osztálynak. Ahhoz képest, mikor becsengettek még akkor sem volt ott. Nah, mindegy gondoltam akkor legalább azt a tanárt megvárom, akivel órám lesz. Pár perc múlva jött is a történelem tanárom.
- Hát te meg miért állsz idekint? És melyik osztályba jársz?
- Én elméletileg mától ebbe az osztályba fogok járni és az osztályfőnököt vártam, mivel nekem azt mondták, hogy majd első óra előtt idejön, hogy majd bemutasson az osztálynak.
- A tanárnő sajnos beteg, úgyhogy most bekell érned velem, de nyugodj meg eléggé jól ismerem ezt az osztályt. Csak nagy a szájuk, de amúgy nem ártanak a légynek sem. Nem kell félned, tudnak ők aranyosak is lenni.- és miután ezt elmondta nekem a tanárnő, már nyitotta is az osztályterem ajtaját. Mindenki hirtelen csendbe maradt és csak minket figyeltek. A tanárnő elmondta, hogy ki vagyok és nekem be kellett mutatkoznom.
- Sziasztok. Szabó Nuriának hívnák, 16 éves vagyok, és Magyarországról jöttem a budapesti Szent György Gimnáziumból.- mondta a tanárnő, hogy keressek magamnak helyet. Láttam középen, hogy egy csaj egyedül ül gyorsan oda mentem.
- Sya, bocsi szabad ez a hely?
- Sya, persze.- leültem mellé és elkezdtünk dumálni. Tudom, hogy nem kellett volna, mivel ez az első napom, de a csaj tökre aranyosnak tűnt és amúgy is ő kérdezgetett engem én csak válaszoltam neki.
- És téged hogy hívnak?
- Németh Amandának. De az osztályba csak Mandynak hívnak.- és ezt a mondatot magyarul mondta, én meg csak néztem.
- Te magyar vagy?
- Igen, de azt hittem, hogy majd észre veszed az angol kiejtésemen, de aztán láttam, hogy ez nem nagyon fog így menni, ezért gondoltam majd beszélek veled magyarul.
- Ez tök jó. Végre egy magyar ember itt a suliba. Mióta élsz Londonban?
- Hát a szüleim mikor 10 éves voltam, akkor döntötték el, hogy ki költözünk Angliába, mivel a papám kapott egy nagyon jó állás ajánlatot. És hát az óta járok ebbe a suliba. De minden nyáron a nagyszüleimnél vagyok Székesfehérváron.
- Én Budapesten laktam 16 évig, de mivel anyukám pár hete meghalt, ezért a nővéremhez kellett költöznöm. De te ezt már tudod, mivel azt mondta a nővérem, hogy az ofő elmondta nektek.
- Részvétem. Igen a tanárnő elmondta nekünk, hogy miért jöttél ide. És amúgy, eddig hogy tetszik a suli?
- Már reggel bajba is kerültem a pom-pom lányok vezetőjével.
- Mi történt? Ő is ebbe az osztályba jár ám, ott ül az ablaknál. Jah őt amúgy Vanessanak hívják és nem érdemes vele ujjat húzni.
- Hát én nem is akartam semmi gondot sem. Véletlenül neki mentem a lépcsőnél és bocsánatot is kértem, mire ő meg elküldött a p*csába. Észre se vettem, hogy ebbe az osztályba jár. Mondjuk még annyira körül sem néztem. Hát akkor gondolom mostantól engem fog utálni.
- Hát ő ilyen, de nyugi ez nála csak egy vagy két hétig tart, azt majd kiszemel valaki mást magának. Nah, de mindegy hagyjuk a témát. Van egy-két haverom, akiknek majd bemutatlak ebédnél. Aranyosak ám.
- Hát, ha olyanok, mint te akkor nem lesz semmi gond.
- Nyugi olyanok.- még dumáltunk pár dologról azt ki is csengettek. A többi órát is végig dumáltuk a tanárok szerencsére nem is szóltak úgy voltak vele, hogy első nap had ismerkedjek. Mikor kajaszünetben lementünk az ebédlőbe Mandy bemutatta a barátait.
- Nah sziasztok. Bemutatom nektek Nuriát. Nuria, ő itt Ben, Mary és Adam.
- Sya én Ben vagyok.
- Én meg Adam.
- Én meg Mary.
- Sziasztok Nuria vagyok. Szombaton költöztem Londonba és a nővéremmel lakom együtt. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
