A meccs előtt még gyorsan elmentünk vásárolni Mandyvel. Én egy lila vállpántos kis topp mellett döntöttem és vettem egy lila balerina cipőt meg pár lila kiegészítőt is (hajpánt, fülbe való, karkötő, nyaklánc). Szerintem az új farmer szoknyámban fogok menni, amit még a nagy vacsira vettem, de hát sajnos Gábor nem láthatta. Ilyenkor eszembe jut, hogy még két hete milyen nyugodt kis életem volt. Minden rendben volt, de hát mindennek oka van. Úgy tűnik, hogy így kellett történnie a dolgoknak. Azért kíváncsi vagyok, hogy mi lehet Dórival és Gáborral. Msn-en sajnos nem olyan igazi a beszélgetés. Remélem, hogy azért Gáborral nem szakad meg a kapcsolat. Nagyon sokat jelent nekem és még ha messze van akkor is szeretem. Sajnos el kell fogadnom, hogy nem lehetünk együtt. Ő azt mondta nekem, hogy majd próbáljak meg tovább lépni. Ő is megpróbál, de nekem nem megy olyan könnyen. És nem is akarok. Remélem, hogy ha már nem is velem van azért még emlékezni fog rám. És remélem, hogy boldog lesz. Nah, de mindegy. Ne szomorkodjunk, hiszen ma meccs lesz. A vásárlás után haza mentünk hozzám és elkezdtünk készülődni. Mandy kivasalta a hajamat, szerintem nagyon jó lett. Eddig még sohasem volt kivasalva de tetszik. És Julietnek is tetszett (ami csak jót jelenthet XD). Utána begöndörítettem Mandy haját.
- Nagyon dögös vagy.
- Ó köszike, de te sem vagy ám semmi.
- Jól van, de ha már ennyi szépítkezünk, akkor fel kellene dobni egy kis sminket is. És már tudom is, hogy ki segítsen.
- Miért? Ki fog?
- JULIET!!!- kiabáltam is a drága nővéremnek.
- Mondjad! Mi a baj?
- Semmi nagydolog, de tudnál nekünk segíteni a sminket illetően?
- Persze üljetek le ide és Juliet kozmetikája már meg is nyílik . Mikor készen lettünk majdnem elájultam. Juliet egy profi sminkessel is szembe szállhatna, mert tuti, hogy ő nyerne. Nagyon ügyes csaj. Nem is értem, hogy miért közgazdásznak ment, amikor ilyen kreatív. Mandy is csak egy nagyot nézett, mikor a tükörben meg látta magát.
- Ez most tényleg én vagyok vagy te arc műtétet is végeztél?
- Ne butáskodjatok. Inkább induljatok, mert el fogtok késni a buliról.
- Hát az inkább szenvedés lesz és nem pedig buli.
- Ki fogod bírni nyugi. Tényleg, tudod már, hogy mikor jössz? Mert ha későn akkor szerintem nem várlak meg.
- Hát nem is tudom. Mandy, mikor lesz vége?
- Általában másfél órás a meccs, Szerintem nyolcra kényelmesen itthon leszel. De ha van kedved, akkor gyere el velünk, mert a meccs után mindig van valakinél egy kis buli. Nem nagy szám csak páran lesznek ott. Akkor viszont későn érsz haza.
- Juliet, elmehetek?
- Persze. Mondjuk, ismerem az ilyen kis pár emberes laza bulikat, amikből fél óra múlva már 300 fős házi buli lesz, de hát én is voltam tinédzser, és nem is olyan rég. Úgyhogy elmehetsz, de vigyázz magadra.
- Jól van akkor majd jövök. Szia.
- Szia. És köszönöm, hogy ki sminkeltél.
- Sziasztok. Nincs mit és érezzétek jól magatokat.
Mandyvel az egész utat végig dumáltuk. Mintha olyan hosszú lenne, de mindegy. Mikor bementünk a tornaterembe teljesen lefagytam. Úgy éreztem magam mintha a One Tree Hill forgatásán lennék. A nézőtér már majdnem tele volt a pályán meg az ellen fél csapatának a pom-pon lányai táncikáltak. Úgy rázták a p*csájukat, hogy már majdnem szétestek. Nem mintha bajom lenne az ilyen csajos táncokkal, de sztem az nem tánc, hogy balra lépek, jobbra lépek félúton meg rázom magam, míg szét nem esek XD. Mondjuk én, imádok táncolni és sztem tudok is ( az ego XD), de én midig is a hip-hoposabb táncokat kedveltem. Kíváncsi vagyok, hogy a mi pom-pon lányaink mit fognak elő adni. Hát mondjuk, ha Vanessa találja ki a koreográfiát, akkor nem sokkal lesz izgibb, mint a mostani.
- Kíváncsi vagyok, hogy a mi pom-pon lányaink mit adnak majd elő.
- Hát még ennél is rosszabbat szerintem. Ahogy ismerem őket, csak risza meg alá keverésekből fog állni.
- Akkor jól gondoltam.
- De remélem, hogy azért a csapat megnyeri a meccset. Mert akkor utána még jobb lesz a buli.
- Tényleg kinél lesz?
- Hát én azt hallottam, hogy Britany tartja.
- Akkor letehetek arról, hogy én ma bulizni fogok. Kivéve, ha rossz a memóriája és elfelejtette a délelőtti kis találkozásunkat.
- Nyugi sztem a sok embertől nem is fog téged észre venni, ha meg észre vesz, akkor sem fog kihajítani hisz minden bulin olyan részeg, hogy állni sem tud rendesen.
- Akkor képzelem milyen jó házi gazda lehet.
- Csak azért rendez ilyen partikat, hogy még menőbbnek tartsák. Meg a szülei már nem tudják, hogy mire költsék a sok pénzüket. Sosincsenek otthon, mindig üzleti utakra járnak.
- Nem kell aggódnia az anyagiak miatt.
- Nem az a fajta tini, aki mindig vásárláskor az árcímkéket nézné.- Mandyn láttam, hogy ő sem repes nagyon Britany-ért. Legalább nem vagyok egyedül. A meccs sajnos elkezdődött. Mikor jöttek be a pom-pon lányok, meglepődtem, mivel Britany is köztük volt.
- Nem is tudtam, hogy Britany pom-pon lány.
- Hát eddig én sem. Úgy tűnik beny*lta magát, Vanessáék közé.
- Hehe. Oda is való.- Hát, de sajnos nem csak Britanyt szúrtam ki, hanem Dave-et is. A kis pofátlan széles mosollyal a fején még felém kacsingatott. Ilyenkor meg tudnám ölni. Eléggé uncsi volt a meccs. Hát persze, hogy a mi sulink nyert. Kis profik. Mondjuk az egészet végig, röhögtük Mandyvel. De a legviccesebb mindig az volt, amikor Dave próbált menőzni és egyszer kétszer el is esett emiatt. És vagy négyszer ki is állították. A lányok táncába nem csalódtam. Igaza volt Mandynek, tényleg nem volt nagy szám az egész. Meccs után mikor jöttünk ki a tornateremből találkoztunk Adammel és Maryvel. És hát nem úgy néztek ki együtt, mint két barát, ha értitek, hogy hogyan értem. Nagyon kíváncsiak voltunk Mandyvel, de nem kérdezősködtünk. Mikor elmentek Mary oda súgta nekünk, hogy majd holnap a suliban elmesél mindent. Nah, de mindegy is, hisz ezen nem kell nagyon mit mesélni. Mandyvel átmentünk a buliba. 10 perc volt taxival. Hát Britanyéknak szép nagyházuk van. Medence az udvaron és a házban is, 4 garázs, és két emelet van még a földszinten kívül. Elég jó volt a buli. Amíg nem találkoztunk Britanyval. nem volt valami józan állapotban.
- Nah, te meg mit keresel itt a bulimon? Megmondanád?
- Jól van na. Nyugi már, ha azt akarod, hogy elmenjek akkor elmegyek.
- Hát jól is teszed, ha elhordod innen magad, meg a kis ribanc barátnődet.
- Nah most már elég. Nem beszélhetsz így a legjobb barátnőmről! – elegem lett és lekevertem neki egyet. Csak hát, mivel eléggé ittas állapotban volt ezért a földre esett.
- Menjünk innen, Nuria. – de mikor akartam mondani, hogy mehetünk, akkor valaki hátra rántott és rá estem a kajás asztalra. Hát ez a valaki nem volt más, mint Britany. Nem engedte, hogy felálljak, mert rám ugrott és elkezdtük egymást tépni. Senki nem mert minket szét szedni, de Dave és valamelyik másik kosaras srác megpróbálták. Miközben Dave próbált lerángatni Britanyről, közben megkarmoltam az arcát, de az nem direkt volt, csak ideges voltam és neki akartam menni annak a kis rüfkének. Mivel Dave nem nagyon tudott lefogni ezért felkapott a hátára és ki vitt a parkolóhoz.
- Eressz el! Tegyél már le! Hallod?
- Csak akkor, ha lenyugszol.
- Oké, csak tegyél már le úgy bánsz velem mintha valami öt éves kis csitri lennék.
- Hát most annak is látszol. – erre nem tudtam mit válaszolni, mert igaza volt. Tényleg nem gondolkodtam csak rögtön neki mentem Britanynak.
- Most szépen haza viszlek téged meg Mandyt. Oké?
- Nem, nem oké. Mit képzelsz magadról? Először bele rángatsz akaratom nélkül ebbe az egészbe. Most meg eljátszod a jó fiút. Ha te nem lennél, akkor most bent bulizhattam volna, mivel Britany nem is vett volna észre a suliban sem, hogy én létezem. De neked én hozzám kellett oda jönnöd, hogy a barátnőd vagyok. Nem tudtál volna valaki mást találni és engem ki hagyni ebből az egész Love storyból?
- Nem. Mert még nem láttam ilyen széplányt, mint te.- és ekkor megcsókolt. Ott, Britanyék háza előtt, és egyben Mandy előtt is. És én meg visszacsókoltam. Nem tudom, hogy miért csináltam, de jól esett. Ekkor eszembe jutott, hogy én utálom őt és hirtelen eltoltam magamtól. Mandy nem szólt semmit.
- Nem kell haza vinned minket. Majd megyünk taxival.
- úgy látom, hogy ez a csók nem csak nekem jelentett valamit. – erre nem válaszoltam és hátra sem néztem. Mandy még mindig nem szólt, csak csóválta a fejét és nagyokat sóhajtott. A taxiban is csak ültem és néztem ki az ablakon, és csak gondolkoztam. Egy napja vagyok még csak ebben az iskolában, és már van egy legjobb barátnőm, egy ellenségem, vagyis inkább kettő, és egy fiú, akit utálok. Vagyis már nem tudom, hogy utálom-e. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
