2008. 06. 06.
Már három nap eltelt a híres csókunk óta Davevel. Azóta kerülöm, eddig sok sikerrel, mert eddig még nem futottam vele össze. Mondjuk eléggé nagy ez a suli. Remélem, hogy nem is kell vele találkoznom. De ez sajnos elkerülhetetlen. Nekem már az is elég lenne, hogy ha ebben a tanévben nem talákoznánk. Most az érzéseim, teljesen összekavarodtak. Nem tudom, hogy mit érzek iránta. Gyűlöletet vagy valami mást, amit még én sem merek kimondani. Mandy szerint, hagyjam az egészet a fenébe, mivel egy segg. És úgyis csak bánkódnék miatta. De én nem tudom. Már elegem van. Minek kellett pont engem kiszemelnie magának. Van még ebben a suliban rajtam kívül 400 lány, és pont engem vett észre. Mary azt mondta, hogy ez a sors, és ez ellen nem tudok semmit sem tenni. Menekülhetek előle, de elbújni úgysem tudok. Mary túl romantikus erre, már rájöttem a pár nap alatt. Kedden elmesélte, nekünk nagy boldogságának az okát. Összejöttek Adammel. Állítólag már egy éve látszott rajtuk, hogy többet akartak egymástól, mint barátság, csak hát egyikük sem mert kezdeményezni. És most Adam elhívta Maryt a kosár meccsre, és ott végre bevallották egymásnak, hogy mit is éreznek. Olyan jó nézni őket, hogy milyen boldogok. Most is éppen őket figyelem a kajáldában. De hát sajnos, nem tudtam valami sokáig egyedül gondolkozni, mivel mindig megzavar valaki. És ez a valaki most éppen Ben volt.
- Szia Nuria!
- Szia kedves Ben! Mondjad csak, hogy miben segíthetek.
- Csak azt akartam megkérdezni, hogy tényleg igaz-e, hogy smároltál Davevel.
- Igen igaz. Tudom, hogy nem éppen a te szíved csücske, de ez szerintem az én dolgom.
- Tudom, csak figyelmeztetni akarlak, hogy te jobbat érdemelsz egy ilyen alaknál.
- Rendben, ezt megjegyzem.- de mikor folytatni szerettem volna a beszélgetést Bennel, valaki megfogta a vállam hátulról.
- Nuria beszélhetnék veled? – nah ne, csak ezt nem akartam, hogy beszéljünk.
- Szerintem nincs miről beszélnünk. – ezt szerintem én sem gondoltam komolyan.
- Jól van én, akkor hagylak is. Majd ha úgy gondolod, akkor keress meg. – és a kezembe nyomott egy cetlit a telefon számával és a címével. Már el is ment. Most menjek utána? A fenébe Nuria te is egy észlény vagy. Nem tudtam, hogy mit csináljak azzal a papírral, de elraktam, hátha még szükségem lesz rá. Elég fura volt nekem, most ez az egész. Dave túl higgadtan fogadta az egészet. Azt hittem, hogy ellenkezni fog, de nem. Talán rájött, hogy még én sem tudom, hogy mit akarok igazán? Vagy lehet, hogy ő sem tudja? Bár azt kétlem. Nem tudom, hogy most mit érzek, vagy hogy mit érezhetek iránta. Lehet, hogy komolyan gondolja? De mi van, ha csak egy kis szórakozást akar magának? Ajjj, már elegem van. Jobb lett volna, ha inkább Magyarországon maradok. Ott olyan egyszerű volt az életem.
- Szia! Mit csinálsz te itt egyedül?
- Szia Mandy. Egyedül? Jah Maryék már el is mentek?- hát igen annyira bele feledkeztem a gondolataimba, hogy azt sem vettem észre, hogy Maryék már elmentek. – Dave idejött hozzám.
- És mit akart?
- Csak beszélni velem. De mondtam neki, hogy hagyjon. Erre itt hagyta a telefon számát meg a címét. De nem tudom, hogy mit csináljak.
- Tudod te is, hogy nem vagyok oda Daveért és kötve hiszem, hogy ő egy kalandnál többet akar, de ki tudja. Lehet, hogy megváltozott. Mondjuk ő nem az a komoly kapcsolatok híve típus.
- Hát pont ezért nem tudom, hogy most mit tegyek.
- Ha bármi gond van rám, mindig számíthatsz. Még ha Davevel kapcsolatos, akkor is.
- Köszönöm. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak, mint ti.
Este 10 óra és én még nem tudok aludni. Juliet még délután szólt, hogy este megy bulizni, és ne várjam, mert csak reggel jön meg. Jó volt hallani, hogy végre bulizik. Már kijár neki egy kis szórakozás. Bekapcsoltam a hifimet és beraktam a kedvenc CD-met, és Beyoncétól a Dangerously in Love-ot hallgattam, amikor kezembe került az a cetli, amit még Dave adott délelőtt és eszembe jutott, amit mondott „Majd ha úgy gondolod, akkor keress meg”. Nem tudom, hogy felhívjam-e vagy ne. Késő van már, de nem akarok reggelig várni. Látni akarom, és már tudom, hogy mit akarok, Őt. Most nem érdekel, ha szórakozni akar velem. Csak vele akarok lenni. De késő van már, hogy felhívjam. De végül is felhívom. Úgyis azt mondta, hogy ha úgy gondolom, hát én most úgy gondolom. Nem is ismerek magamra. Én soha sem voltam ilyen. Még azt is hatvanszor meggondolom, hogy melyik csokit vegyem meg a boltba.
^˘^ Igen?
^˘^ Szia Nuria vagyok.
^˘^ Tudtam, hogy fel fogsz keresni, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar.
^˘^ Mindegy akkor inkább hagyjuk. Szia.
^˘^ Ne, ne tedd le. Várj. Miért hívtál fel?
^˘^ Csak találkozni akartam veled.
^˘^ Figyelj az úgy jó, ha oda megyek elétek? És akkor tudunk beszélni.
^˘^ Igen jó. A sulival lakom szemben, a második házban.
^˘^ Akkor ott találkozunk 10 perc múlva. Addigra gyere le. Szia drága.
^˘^ Szia.
Gyorsan felkaptam magamra valamit. Egy kis smink és már mentem is le. Addigra már Dave ott is volt. A kocsijának támaszkodott. Nincs is olyan rossz kocsija. Mikor meglátott elindult felém.
- Nah miért kellett ide jönnöm fél 11-kor?
- Ezért! – és megcsókoltam. Olyan jól csókol, nagyon jó volt. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
